“Gyönyörűm, szerintem te depressziós vagy” Vallomás a kezdetekről
Ismerős az érzés: amikor legszívesebben azonnal becsomagolnál és elutaznál jó messzire!? És a mondat: “Mindjárt világgá megyek!” – amit egy Anya nem mondhat ki hangosan, mert azonnal megkövezik. Pedig milyen sokan éreznek így… És mennyire komoly következményekkel járhat, jobb bele sem gondolni… mégis napi szinten jelen van ez az állapot.
Sokáig nem mertem róla beszélni én sem, mert szégyelltem magam, hiszen olyat nem mond egy “ősanya”, hogy világgá tudna menni… Voltam korábban pár baba-mama foglalkozáson, ahol többen is meséltek mélyenszántó gondolataikról az anyaság kapcsán. Amikor azt láttam, hogy komoly a dolog, a saját élethelyzetemmel próbáltam „felvidítani” az illetőt. Visszacsatolásként aztán köszönetet mondtak, hogy elmeséltem, bennem is hasonló érzelmek kavarognak. Mert sajnos kavarogtak…
De hogyan is kezdődött minden?
Az elején úgy tűnt, rendben van minden.
Közösségben senki meg nem mondta volna, hogy depressziós vagyok.
Persze azért is gondolhatták ezt, mert nem mertem mesélni a negatív tapasztalataimról. Nagyon jól jött volna pár szívhez szóló, őszinte cikk, amibe legalább egy kicsit tudtam volna kapaszkodni az ikres anyasággal járó “terhek” mellett. Így 5 év távlatából azt tudom mondani, hogy nagy segítség tud lenni egy anyának pályafutása kezdetén, ha van mibe kapaszkodnia. Többek közt ennek az írásnak a gondolata is ezért született meg – hogy ha mások is látják, hogy mondjuk mit éltem át én, akkor talán ők is mernek majd szakértőhöz vagy a párjukhoz fordulni segítségérért.
Az alábbi linken megtekinthetitek a teljes cikket
